2017.12.25.
Kedves naplóm!
Folyamatosan azon jár az agyam, hogy miként kezdjek hozzá a céljaim megvalósításához. Nézegetem ezeket a 30 napos kihívásokat, de egyiket sem tartom megvalósíthatónak, túl nehéznek látszanak! Vagy csak a lustaság beszél belőlem, mindenesetre a súlyzós edzés mellett döntöttem, talán az majd meghozza a várt eredményeket, úgyis szeretnék izmos és formás lenni. A mai nap, mivel ünnep van, elég jól telt, nagy a nyugalom, azzal töltöm az időt, akit szeretek, és továbbra is tömöm a hasam minden földi jóval, ami csak hizlalhat. De nem érdekel, hamarosan ez meg fog változni. Meg amúgy is, adnak, fogadd el, ütnek szaladj el. A délutáni három órás alvás után a lustaság még jobban a hatalmába kerített, és szerintem a néha előbukkanó depressziós hajlamom is előtérbe került. A lustaság és ez az, ami váltakozva eléri nálam, hogy ne csináljak semmit. Sokan a munkahelyemen, vagy talán mindenki azt gondolja, hogy én mindig vidám vagyok, vagy éppen ideges, elég agresszív személyiségem van, de talán pontosan emiatt. Nem akarok szomorú lenni, igyekszem minél kevesebb teret adni ennek a szomorú állapotnak, van, amikor nem sikerül, akkor inkább ki is adom magamból, annyival is könnyebb lesz később. Sokszor eszembe jutott, hogy sehol sem tartanék, ha nem lenne a párom, ha nem lennének a kolléganőim és kollégáim, akik tartották bennem a jókedvet, akik által az lettem, aki most vagyok. Sokat köszönhetek nekik, emiatt sem bántam meg, hogy dolgozni mentem érettségi után. Nem nekem való az iskola. Szeretek tanulni új dolgokat, félreértés ne essék, de ugyanúgy, mint mások, én sem szeretem a kötelező dolgokat, ha tehetem, inkább én választom meg, mit tanulok, és mikor tanulok. Annyi mindent csinálnék, csak ne lenne minden olyan drága. Persze én is olyan dolgokat akarok csinálni, amiket nem engedhetek meg magamnak, maximum ha hónapokig behúzom a nadrágszíjat. Az első dolgom lesz nyáron egy bungee jumping. Vagy egy ejtőernyős ugrás. Van pár dolog a "bakancslistámon", amiket meg fogok tenni, mielőtt meghalok. Annyi helyre szeretnék ellátogatni, hogy talán két élet is kevés lenne. De mindegy is, ez más téma. Mára letészem a lantot, Holnap "találkozunk"!
Folyamatosan azon jár az agyam, hogy miként kezdjek hozzá a céljaim megvalósításához. Nézegetem ezeket a 30 napos kihívásokat, de egyiket sem tartom megvalósíthatónak, túl nehéznek látszanak! Vagy csak a lustaság beszél belőlem, mindenesetre a súlyzós edzés mellett döntöttem, talán az majd meghozza a várt eredményeket, úgyis szeretnék izmos és formás lenni. A mai nap, mivel ünnep van, elég jól telt, nagy a nyugalom, azzal töltöm az időt, akit szeretek, és továbbra is tömöm a hasam minden földi jóval, ami csak hizlalhat. De nem érdekel, hamarosan ez meg fog változni. Meg amúgy is, adnak, fogadd el, ütnek szaladj el. A délutáni három órás alvás után a lustaság még jobban a hatalmába kerített, és szerintem a néha előbukkanó depressziós hajlamom is előtérbe került. A lustaság és ez az, ami váltakozva eléri nálam, hogy ne csináljak semmit. Sokan a munkahelyemen, vagy talán mindenki azt gondolja, hogy én mindig vidám vagyok, vagy éppen ideges, elég agresszív személyiségem van, de talán pontosan emiatt. Nem akarok szomorú lenni, igyekszem minél kevesebb teret adni ennek a szomorú állapotnak, van, amikor nem sikerül, akkor inkább ki is adom magamból, annyival is könnyebb lesz később. Sokszor eszembe jutott, hogy sehol sem tartanék, ha nem lenne a párom, ha nem lennének a kolléganőim és kollégáim, akik tartották bennem a jókedvet, akik által az lettem, aki most vagyok. Sokat köszönhetek nekik, emiatt sem bántam meg, hogy dolgozni mentem érettségi után. Nem nekem való az iskola. Szeretek tanulni új dolgokat, félreértés ne essék, de ugyanúgy, mint mások, én sem szeretem a kötelező dolgokat, ha tehetem, inkább én választom meg, mit tanulok, és mikor tanulok. Annyi mindent csinálnék, csak ne lenne minden olyan drága. Persze én is olyan dolgokat akarok csinálni, amiket nem engedhetek meg magamnak, maximum ha hónapokig behúzom a nadrágszíjat. Az első dolgom lesz nyáron egy bungee jumping. Vagy egy ejtőernyős ugrás. Van pár dolog a "bakancslistámon", amiket meg fogok tenni, mielőtt meghalok. Annyi helyre szeretnék ellátogatni, hogy talán két élet is kevés lenne. De mindegy is, ez más téma. Mára letészem a lantot, Holnap "találkozunk"!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése